Írta: Nagy Péter Fülöp
December óta lepik el a magyar sajtót a Lengyelországból érkező képek erőszakos TV-székház elfoglalásról, politikai foglyokról, az elnöki palotába betörő rendőrökről. Habár ezek a jogállamiság eltiprására és az egyre erősödő polgárháborús helyzetre engednek következtetni, van egy, még ennél is nagyobb következményük, amely végzetes lehet lengyel barátaink számára.
A leggyorsabban növekvő GDP, a legmodernebb repülőtér, a legnagyobb szárazföldi haderő, állami kézben lévő energetikai bajnokcégek… csak pár azok közül a célok közül, amelyet kitűzött magának a Lengyelországot 2015 és 2023 között kormányzó Egyesült Jobboldal, amely a „Jó változás” égisze alatt hozott valódi változást a Visztula partjára.
Lengyelország gazdaságának fejlődése minden téren érezhető volt,
a GDP értéke évtizedek óta nem látott mértékben növekedett, amelyet egy soha nem látott mértékű reálbér-növekedést is magával hozott. A lengyel gazdaság megerősödését nem csak olyan külföldi óriásberuházások okozták mint a Microsoft első regionális felhőadatbázisa, hanem a befektetések terén a lengyel állam is vezető szerepet játszott. 2015 és 2023 között olyan stratégiai jelentőségű projekteket sikerült véghez vinni, amelyek lehetővé tették Lengyelország energiabiztonságát, a jövőben felépülő atomreaktorok képében pedig egy hosszú távú, fenntartható fejlődésre alapuló stratégiát is lefektettek.
Varsó orosz-ukrán háború során játszott stratégiai jelentősége, valamint ambiciózus haderőfejlesztése miatt a nyugati média joggal kezdte európai középhatalomnak nevezni Lengyelországot, amelyhez hozzájárultak a hadiiparba történő nagymértékű befektetések, állami feltőkésítések is. Nem csoda, hogy Rafał Ziemkiewicz jobboldali újságíró, a Magyarországon is ismert Do Rzeczy publicistája, 2022-ben kiadott könyve a „Nagy-Lengyelország” címet viselte, amely a jövőben megerősödött, regionális nagyhatalomként vizionálja hazáját.
Donald Tusk kormányával éppen ennek a „Nagy-Lengyelországnak” idilli képe kezd szétfoszlani,
a helyét pedig egy, a saját magán kívül mással törődni nem képes, az uniós kérdésekben a nyugati nagyok diktátuma előtt meghajló, súlyos belső problémákkal küzdő, regionális kereteibe süppedt állam rémképe veszi át. Habár a december óta a magyar sajtót is elárasztó képek az állami televízió székházának elfoglalásáról, a rendőrök köztársasági elnöki palotába való bevonulásáról, valamint a szejm két képviselőjének bebörtönzéséről elsősorban jogállamisági kétségeket vetnek fel, valójában Lengyelország utóbbi években épített hatalmi státusza forog kockán. Ne legyen kétségünk, szinte biztos, hogy az olyan nemzetközi listákon mint amilyen a Freedom House-é is, egészen hirtelen demokratikus mintaállam lesz Lengyelország, noha ugyanazért, amit Donald Tuskék véghez vittek tavaly december óta, a PiS által vezetett kormány 20-30 kötelezettségszegési eljárást is kapott volna az Európai Bizottságtól.